Szabó T. Anna

A NÉZÉS TÁRGYA


 

Egy alvó férfi talpa. Ennyi látszik

a sárga lámpafényben, meg egy fotelkarfa

az ágyhoz közel. Feszes, sima, barna

mind a kettő, de az egyik él.

A léte létebb lét a többinél.


 

A tárgy nem érdekel. Az megmarad,

sütkérezik a fényben akkor is,

ha nem leszünk. De talpad egyszeri.

Nézem, és bizsereg a tenyerem.

Nem tud hasonlatot, de ismeri

hajlását, dombját, biztos melegét,

ő tudja túloldalt a lábfejet,

és bentről, látás nélkül ismeri

a lábujjak bimbói közti rés

otthonosságát, ahogy rászorul

egy pillanatra a besikló ujjra,

hol sejteni a bőrön átsütő vér

lüktetését, s lennebb a csontokat

a hús alatt, a körmök hűvösét,

a boltozatot és az inakat,

ahogy a test terhétől szabadulva

a talp moccanás nélkül, boldogan

a súlyra vágyó tenyérbe simul,

engedi, tűri, kéri a nyomást,

a csiklandó és csúszó ujjakat,

issza az egész testbe szétsugárzó

masszírozást, ahogy talp és tenyér

gyűrődve, fúrva, gyúrva, idomulva,

a bőrön át és a határon át

egymásba olvad és egymásba forr.

Csak nézlek most. Tart és betölt a nézés.

Mit mondhatnék a talpadról a látás

szavaival? Hogy hosszúkás, finom,

hogy fényes, lapos, csontos, terrakotta,

hogy olyan, mint a talp a képeken,

ahogy a sötét háttérből csak síkban,

fénycsíkban látszik, fehér lepedőn?

Hogy olyan, mint egy pucér, pihenő hát

válltól fenékig? Hogy fenn kihívó,

barnába játszó, kemény rózsaszínje

elkülönül az alsó puha párnák

ujjakkal szegett negyedkörívétől?

Hogy nézzelek elfogulatlanul?

Érinthető-e a megfoghatatlan?

Ez te vagy. Ki vagy? Hosszan néztelek,

de, mintha pilla csiklandozta volna

talpadat, az érzékelés határán,

szemem álmodban megbizsergetett,

és lábad hirtelen, határozottan

berántottad a takaró alá.

Tárgytalan nézni. Leoltom a lámpát.


 


 


 

A TÖRZS MOZGÁS KÖZBEN


 

Barcsay Jenő, XC–XCVI. tábla


 

Izmok grafitból. Derengő mellbimbók,

álmatag, alig megrajzolt szemek.

Feszül a kar, a nyak. Test-építés:

tapadós, szálkás izomkötegek.


 

A hát hullámzik, mint a súlylökőké,

hegy-völgyes, mint a vízalji homok.

A fenék befelé kanyarodik,

a keresztcsontnál sima és lapos.


 

Musculus rectus abdominis:

izom, a szeméremcsonton tapad.

Idézzem ívelt csípőcsontjaid,

mozgékony vállad, feszülő hasad?


 

A testek kitárt karokkal, kitárva

a lapon, akár a boncasztalon.

Musculus serratus anterior:

a kart emelő nagy, lapos izom.


 

Fel a kezekkel! Állj, hadd lássalak.

A tested büszke, forró, igazi.

Most gyere, mozgass, mozgasd meg magad,

hadd dolgozzanak élő izmai!