Horváth Elemér

A SÜKET ÉS A VAK


 

carla süket s én majdnem vak vagyok

ő az én szemem s én az ő füle

együtt vagyunk csak úgy-ahogy egész

banális véletlen homo amans

ha 30 évvel korábban találkozunk

gazdag szép zsidó lány s bevándorolt magyar

elmegyünk egymás mellett észrevétlenül

manhattan zajló tömegeiben

most végső s végleges magány előtt

egymásba sodródott az életünk

ülünk az esti erkélyen a nap

hanyatló meleg sugaraiban

egymásra bízva érthetetlen nagy

bizalommal     a süket és a vak

A VAK MILTONHOZ


 


 

miszter milton fogadott nyelvem nagyja

ki a tisztes jó munkát kedveled

ahogy egy kedves szonettedben írtad

segíts leírni most a verseket

amelyek nélkül nincsen életem

orvosaim ma tudatták velem

hogy hamarosan én is vak leszek

mint te voltál kéretlen mesterem

nem tudom olvastam-e eleget

hogy életben tartsam a fejemet

míg meghalok s magam is por leszek

hogyan írtál amikor fénytelen

papírra vetetted a betűket

bódítóbban mint első szerelem

angolul is?     én magyarul teszem

DEGAS VAKON


 


 

a balerinát a jobb oldalon

nem látta már csak körvonalait

ahogyan elfoglalta a helyét

az üres vásznon s mélyebb kékeket

ejtett a hús rózsaszíne mögé

mint tágra nyílt szemmel fiatalon

nem valóság volt inkább képzelet

a tapinthatóság határain

érezte igazán otthon magát

ez van ez nincs     konkrét tudás

vezette mint előtte miltont is

s bár nem látta tisztán amit csinált

pontosabb volt s paradox módon láthatóbb