Határ Győző

NYOSZOLYÁM


 

hódoltam a venusi csípővonalnak

nyoszolyám sorsa immár a parlag


 

jaj csak el ne ríjjam magam menten

s takarodjak róla: én már lecsengtem


 

mind csak üldögélek a sírzsombékon

s az is elhagy már – a kukkolhatnékom


 

a hajlat a dombor tompor mind elhessen

hogy már ne is lássam ne nézegessem


 

bűn amelyre nincsen bűnbocsánat:

dög-egyedül virrasztom nyoszolyámat


 


 


 


 


 


 

GERUNDIUM


 

vakhomály Gerundium

agyra mén a hályog

az is láb a hadiláb:

hadilábon állok


 

*

latin–görög tudományom

romló halmazával

s minden ami Claudicandum:

nyelvvel és hazával


 

*

mondolattal túl lennék

Hamison – Valódin

botló nyelvem pereg még

de lököttes a gógyim


 


 


 


 

TROGLODITÁK


 

nincs kisszerűbb nincs kisebb mint a mi kis világunk

ahol potom filléres álmainknak a nyakára hágunk


 

hogy voltunk éltünk dönögtünk jöttünk-mentünk

azzal a Nagyon Nagy Nagyvilágnak mit sem jelentünk


 

szóljunk? minek? ez a mi kis világunk mindenkit untat

ha háromig számolunk máris elszámoltuk magunkat


 

hegyen lábujjhegyen létrán akárhogy pipiskedünk

mindenki több: fényes kényes tudós magas nekünk


 

torlás tengerrengés toronytüzek nagy lánggal égnek

de reggeli délebéd estebéd üres tea nem események


 

azon a nem látható felén e semmicske Senki-Földnek

ott élünk hol a magunkfajtái kótognak szöszmötölnek


 

ha szúr zsibbad ez-az fülünk cseng líglógáz a lábunk

észre se vesszük: ez és ilyen trogloditák a mi világunk


 

egy Csirke-Szaurusz Szegycsontot együnk kiásott

azt imádjuk – felettünk zsongbongnak a fűóriások


 

mimikrizálunk: ahogy a botrovart nem veszi észre

a Ragadozó – már ilyen a meglapulás vetélkedése


 

mint népesség a robbanhatnék ha ránk jön: százezernyi

hulladék-nulladék senki-semminek lenni se semmi


 

mint a félszegjáró rák bóklászunk mi nyamvadt esett

rovartani ábrák kajmós cincérbajuszos milliméteresek


 

ha ki pukkancs nekibőszül: nem bánt a mérges se harap

mi irinyó-pirinyó parányi emberporhanyóbogarak


 

ahol potom filléres álmainknak a nyakára hágunk

nincs kisszerűbb nincs kisebb mint a mi kis világunk