Utassy József

 

ÉNEK BÁZAKERETTYE BETEGEIRŐL

Marketti Juditnak

és dr. Győri Lászlónak nagyrabecsüléssel

Sokan vagyunk:

sokan!

Az Otthonunk:

kastély.

Sürgő

hangyanépe:

siet,

szalad,

rohan.

Sodródom

magam is

közöttük:

félig jókedvűen,

félig szomorúan.

Sokan vagyunk,

sokan.

Örökkön

éberen –

Örökké

álmosan!

Termékeink javát

beragyogja félig

a hangyaszorgosság,

mi aranyat ér itt.

*

Sorakozgatunk és

libasorba állunk.

Micsoda katonás

fegyelem, micsoda

rend van itt minálunk!

Morgunk, kiabálunk,

zúgolódunk fennen:

egy kis forradalom

kéne ide, nem rend!

Istennel pofázunk,

szidjuk, káromoljuk,

ám a bűneinkért

fellebbezünk, óvunk,

vezekelünk, gyónunk,

ha nap süt vagy hó hull:

templom szentélyében

mormolunk imákat

hozzád: Egyetlenke:

te irgalmas Isten,

mindenható Atyánk,

hatalmas Magiszter,

mesterek mestere:

tégy boldoggá minket,

könyörgünk, hallgass meg:

bízzál bennünk bízvást,

vagy válassz ki húsz mást!

*

Huncut, kétértelmű,

álnok, hamis szóval

traktálgatjuk egymást,

s hülye monológgal

ámítjuk magunkat,

megtagadva mindent,

mindent, ami untat:

titeket, őket és

a hol volt, hol nem volt,

volt egyszer egy múltat,

a vérsötét jelent,

a százszor szapultat,

ÉS HALVA SZÜLETETT

JÖVŐNK! Az avultat.

*

Ó, gyönyörűséges

elmúlás, te tudd csak,

csak te tudd a titkot:

te tudd meg titkunkat:

végül is a TEJÚT

fénygerendáira

kötjük fel magunkat,

kötjük föl magunkat!

*

Mert vendégségünkre

az öreg ördög is

ráunt régen, ráunt!

Ásítgat Lucifer,

bóbiskol, bambulgat,

maga elé bámul.

Lassacskán az új hold,

kozmoszunk kanóca:

az egek alá gyújt.

És ámulnak rajtunk

Bázakerettyének

csillagai: B Á R G Y Ú N !