Tőzsér Árpád

 

DANTON

Lábam a lábatlan Couthonra, tököm a töketlen Robespierre-re hagyom!,

bömbölte a nyaktiló színpadán (mintegy végmondatként) Danton –

Micsoda színjáték volt, a Forradalom Bikája saját magát

játszotta, azaz saját halálát! S Robespierre, a Nagy Fosztóképzős

(lásd még: Megvesztegethetetlen) s a béna Couthon is megérezte:

az embernek nevezett véglény a halálában válik igazán

személyiséggé, s ha már egyszer levághatatlan tagunk a halál,

ők is a Hegyen kívántak meghalni, s nem a Mocsárban –

Ma a posztmodern kreatúra igyekszik a halálát elsumákolni,

s reméli, így a személyiségétől is megszabadulhat, s nem érti

a néhány megveszekedett ős/újkeresztényt, akik valami távoli fényre

szegezett szemmel lépnek be az ugrásra készen lapuló pokolgépek

vérszagú ketreceibe. – A második s harmadik évezred fonnyadt

szárai között mintha Danton iszonyú heréi rendülnének.

EFEBOSZ A TÉREN

Ébrednek Phoibosz lovai, szemükből

csillagnyi csipák peregnek a pirkadó földre.

A piros palás rakás falucska kihalt terén

derékig meztelen, gyönyörű alakú fiú áll s üvölt:

Megerőszakoltál, barom, de legközelebb

én erőszakollak meg téged! A hajnal

rózsaujja dugattyúként jár ki s be

a kéjesen ocsúdó nap vöröslő fenekében –

Az ókori köcsögök ábrándos arcú fiúkák voltak,

a szerelem szüneteiben verset olvastak,

s derékmelegítőt kötögettek szegény köszvényes

édesanyjuknak. A téren üvöltő mai efebosz

garantáltan XXI. századi világfájdalmát

homéroszi hasonlatok hitelesítik.

ÉJSZAKAI TUDAT

Éjjel van, vasbordás ítészek,

irodalomtörténetekben mai költők,

minden az öncsalásukhoz mérten.

Már M. (ki ez az M.?) idején is tudtam,

hogy a költészet álcázott bűn,

Oronte úr hitt nekem, mikor dicsértem –

A tudat elcsúszkál a helyéről –

Elegáns felolvasáshoz távlat:

mészarc készül az erényeimhez.

A sötétben a bútorok elmozdulnak,

szöveggyűrődés jelzi irányuk,

de hát mihez képest mellékes mindez?

VRBA ÚR ÉS A HÜLOZOIZMUS

Az ágyon nem látok csak egy üvöltő fejet:

jajgat a takart test tátott sebei helyett.

Vrba úr, nem tudom, Vrba úr-e még,

vagy csak üvöltés Vrba úr helyén.

Egy biztos: Vrba úr nem képviseletben üvölt,

ő csak ágytálért s ibuprofenért süvölt,

s bár ő is húgytól s vértől mocskos,

nincs köze péniszes dollárokhoz.

A kozmikus hallgatás rémületével

üvölt Vrba úr, sír, jajveszékel.

Azt érzi, amit minden élőlény érez,

ha közel jut a túlhoz, a sírhoz, az éghez:

ott is tovább él kínunk, agyunk,

a jaj az, amitől megfosztatunk.