HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Rapai Ágnes: Panelvers; Örökké tavasz; Bérelt, udvari

    Rapai Ágnes

    PANELVERS


     

    Panelben éltem Óbudán, sokáig,

    mintha száz évig laktam volna ott!

    S megtalált újabb száz év, merthogy másik

    panelre cseréltük. Ott villamos

    – szerencsénk volt! – nem járt, csak a hetes busz.

    Mindkettő átok, ha már kérdezed,

    ám akkor még nem esett le a tantusz.

    Télen megfagytunk, nyáron égetett,

    problémás volt a hőszigetelése.

    A nyílászárókkal is sok bajunk

    volt; s azzal, mit főzzünk aznap ebédre.

    Nem lehetett kérdés: „Ki itt az úr?”,

    és az sem, hogy vajon „Ki itt a szolga?”.

    Csak álmunkban láttunk a Rózsadombra.


     


     


     


     

    ÖRÖKKÉ TAVASZ


     

    S megint a jó Budában lett lakásra

    pénz. Ott már olyan szenvedélyesen

    vettem – új hely, új szellem – tükröt, ágyat,

    megtelt a negyven négyzetméterem

    (de szép volt! emlékezz: a Lajos utca!)

    ripsz-ropsz. S akkor jött az ötlet: ha zöld

    padlószőnyeget veszünk, s az borítja

    új lakásunk, akkor mindig tavasz

    lesz – mintha a fűben járna az ember,

    s nem veszi észre a tél hidegét;

    nem számít nékünk november, december,

    tizenkilenc fok benn, és kinn a jég.

    Spóroltunk, majd az Inkuba betérve

    leltünk életünk padlószőnyegére.


     


     


     


     

    BÉRELT, UDVARI


     

    Rövid kitérő jött kilencvenötben,

    bérleményünk – a Horváth utca – sok

    bajjal járt. Például rossz volt a bojler,

    s a villanyszámlától oly izgatott

    lettem (nálunk mindig égett a lámpa,

    fél dioptriát romlott a szemem).

    S egész nap egy tisztaságmániásra

    láttam. Ő ötpercenként megjelent

    szemközt – fiatal nő, úgy harmincéves –

    az ablakban, és kirázott ruhát,

    csizmát, retikült, nyakláncot, A4-es

    üres papírt… Vártam a délutánt.

    Mert négy óra után alábbhagyott.

    Jött a férj. S becsukta az ablakot.


     

    •   •   •


     


     


     


     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!