Rába György

ZENÉLŐ DOBOZ


 

Létrád nekitámasztottad az égnek

most kúszol vakmerőn s még nem tudod

mit is akarsz majd elorozni onnan

törekvésed fölfelé maga ének

magasztal névtelen állapotot

s utókorod akit ha érdekelsz

s emberszabású még benne a mersz

keresgéli egy zenélő dobozban

amit talpáról tetejére forgat

titkod de fölhúzó rugója mégsem

kerül kezébe a bolondnak


 


 


 


 

TURISTAÚTON DELPHOIBA


 

A fölismerhetetlen

hang rögtön rákezdte a telefonba

elveszíted

s felelte amit megszereztél

füledbe súgott szavakat

a vállad ölelő kart

folytatásukat elveszíted

a rád ámuló pillantásokat

asztalod mellől kifakulnak

a koccintókat elveszíted

futó lépteidet

zsákmányleső tekintetedet

mind elveszíted

a postás csöngetéseit

örömöd ha új évad érkezik

még visszavágó haragodat is

bár sose hitted volna elveszíted

végül a figyelmeztetőt

azt is elveszíted


 


 


 


 

ÁTÍRTA A HOLLÓ


 

Volt egyszer a világra ámuló

a földből még alig kibukkanó

aztán ki nem néz oldalt csak előre

a kiskamasz igazság keresője

a szent célra szemét rászegezi

körülötte útjának romjai

majd a mókus vér friss diót kalandot

gyűjtött és tárolt hogyha elbarangolt

rá is leljen a fölajzó vagyon

bár rejtve bővült mit ád a vadon

ám az ugribugri kor feledékeny

kincsének titka nincs rosta eszében

és a szakállas krákogó a bölcs

holló előtte nincs dugott gyümölcs

a volt javakat becserkészi végre

s az ínyencségeket csőrére véve

leshelyén ropogtatja meditál

a régi íz varázsa miben áll