Varró Dániel

BOLDOGSÁG

 

A tévéhez leültünk

megnézni azt a filmet,

miről a műsorújság

megírta, hogy nagyon sok

vér fog majd folyni benne,

és ennek mind a ketten

örültünk, mert szeretjük

a filmeket, amikben

nagyon sok vér folyik. Te

két fázós lábad akkor

pólóm alá bedugtad,

kis talpad ráhelyezted

kövér, meleg hasamra,

úgy néztük ezt a filmet,

pisztáciát is ettünk.

De gyorsan elfogyott, és

félóra múlva kábé

szép, szőkített fejecskéd

a mellkasomra tetted,

én kissé hátradőltem,

a vállad átkaroltam,

és elnyomott az álom.

Most arra ébredek fel,

hogy vége már a filmnek,

a farpofák sajognak,

jól elzsibbadt a lábam,

és el van gémberedve

a vállam is rohadtul,

fejem nem dönthetem meg,

nincsen mögötte támasz,

valami ócska pornót

sugároz a csatorna,

éjfél is régen elmúlt.

A távirányitóért

nyúlnék, de el nem érem,

van egy pohárnyi kólám,

miből kiment a szénsav,

de azt sem érem el, mert

te rajtam fekszel éppen,

szemed becsukva tartod,

a szád kinyitva félig,

meleg fuvallatocskák

szállnak nyakamra onnét.

Kívánhatnék-e többet?

ÁTOK

Fogad, miből hiányzik egy darab,

romoljon, vásson el, ha mást harap.

 

A percben, ahogy másra néz nevetve,

hályog boruljon mind a két szemedre.

 

Ha másnak domborul ki zsenge halma,

fonnyadjon el a melled, mint az alma.

 

Nyálad, ha szádra másik száj tapad,

apadjon el, mint eltévedt patak.

 

Nyíló öled, ha mást szorítsz karodba,

korhadjon el, mint férges fának odva.

 

A szíved, mint a megszáradt perec,

törjön ketté, ha véle mást szeretsz.