Somlyó György

MONOKRÓM-DUETT


 

felébredek

cicát etetek

cicát kergetek

kádba ereszkedek

kutatok keresek

kulcsot szemüveget

az eszemet

megint álomba esek

aztán felijedek

elő a gyógyszereket

meg a narancslevet

ágyat bevetek

asztalt teritek

megreggelizek

sanyarú diéta-izek

s vele a lelkiismeret

hátha mégis sokat eszek

s az is hogy minek

azt enni amit nem szeretek

szedek teszek veszek

teszek-veszek-szedek

kiszellőztetek

rendet teszek

jegyzetelek

tervezgetek

hirtelen elrémülök

hogy folyton e-vel rímelek

hiszen ez őrület

mint a kecskebak mekegek

mint a levelibéka brekegek

vagy mint a súlyos betegek

he-be-he-be hebegek

sürgök elernyedek

idemegyek odamegyek

hiába úgy is itt leszek

mindent elveszitek

mindent összeszedek

mindent szétszedek

mindenre emlékezek

mindent észreveszek

mindent elfeledek

(tudják ezt jól az öregek)

ez nem vers csak versezet

(jól tudják ezt a gyerekek)

egész nap egy sötét üreg

betömik csip-csup ügyek

lassan be is sötétedett

tél van a nap a hegy megett

a nap előtt meg a hegyek

ami kerek volt nem kerek

egymásba dől Nyugat Kelet

megroppan rajtuk a keret

egy szót egy szót keresek egy

szót amitől ez a versezet

ez a nem-vers még vers lehet

(ha még egyszer felébredek)


 

*

ültömben elalszom

megkövül az arcom

nincs körülem asszony

mivel összetartson

kivel (mivel?) basznom

(fenti szó csak rímkényszer a kurva

Múzsa nyelve néha durva

metrumomat is összevissza dúlja)

ideje hogy visszahozzon

az itthon nem otthon

inkább járvány-kordon

hol hátamon hordom

díjul hullafoltom

minek rontom-bontom

bárha ez a bonton

kár volt (lesz) loholnom

„Kossuth”- vagy még nemesb dijért

mind érdemes rá aki élt.