HOLMI
HOLMI.org | A Holmi internetes vltozata |
  • A HOLMI postájából
  • Búcsú a HOLMI-tól
  • Figyelő
  • Fordítás
  • Interjú
  • Kotta
  • Legfrissebb
  • Levelezés
  • Napló
  • Nekrológ
  • Próza
  • Tanulmány
  • Uncategorized
  • Vers
  • Visszaemlékezés
  • Vita
  • Főoldal
  • Rendezvények, hirdetések
  • Kereső
  • Repertórium
  • PDF Archívum
  • Lexikon
  • Impresszum
  • Bejelentkezés


    Mihent az rk nyomtatsba egy egsz nemzet elt el kezdenek egymssal vetlkedni, azonnal meg indul a szp elmlkeds...

    Csehy Zoltán: Egy Horatius-Fordító Vázlatfüzetéből

    Csehy Zoltán

    EGY HORATIUS-FORDÍTÓ VÁZLATFÜZETÉBŐL


     

    Kőrizs Imrének

    (3, 26)


     

    Rég nagykanállal faltam a nőket én!

    Harcom sosem volt nyámnyila csüggedés!

    Tusában elnyűtt dárda és lant

    lógjon e falra akasztva balról


     

    hab szülte Venus temploma oldalán!

    Itt csüngjön íj, itt égjen a fáklyacsonk!

    Dacos kaput feszítő vasrúd,

    erre a szögre akasszanak föl!


     

    Úrnő, ki Ciprust óvod, a boldogot,

    s Memphist, ahol trák hó sose hull, te szent,

    suhintsa ostorod meg egyszer

    végre Chloét is, az engedetlent!


     


     

    (1, 33)


     

    Hagyd már, Albiusom, hagyd a sopánkodást!

    Hálátlan Glycerát már ne is emlegesd!

    Többé már ne szavalj gyászos elégiát!

    Ifjabb, szebb szeretőt akart!


     

    Szép arcú, csupa báj, zsenge Lycoris és

    Cyrus bűvöli meg, s Cyrus utálja őt,

    mert jégcsap Pholoét vágyja csupán, előbb

    hág kecskéket a farkas is,


     

    mint Cyrus Pholoé ágya ölén vigad,

    Venus nyers humorát jelzi szeszélye, mely

    egymástól idegen lelkeket egybefog

    s ércjáromba szorítva tart.


     

    Engem, bár kegyesebb Venus is invitált,

    volt rabnőm kötözött láncra, az oly pazar

    Myrtalé, hevesebb, mint buja Adria

    partját dúlni serény habok.


     


     

    (1, 5)


     

    Melyik parfümözött, nyurga, kikent-kifent

    fickó dönt le ma épp, Pyrrha, a hűs lugas

    rózsás árnya alá, mondd?

    Szőkés fürtjeidet kinek


     

    fogtad kontyba hamis-könnyeden? Esküdet

    még megsínyli s az ég visszavetett kegyét!

    Kormos tengeri szélvész

    táncoltatja a zöldfülűt!


     

    Most még elhiszi, mert, mert, gyönyörűm, naiv,

    hogy más szóba se jön, s rendre babusgatod.

    Még nem sejti, az álnok

    szél mit hoz. Nyomorult, akit


     

    friss fényed megigéz! Templomi szent falon

    függ táblám, csupa víz göncöm is ott csöpög

    néked áldozatomként,

    bősz tengerhabok istene!


     


     


     


     

    Holmi 2005 | Tervezte a pejk
    Valid CSS! Valid HTML 4.01!