Rába György

ELŐIDŐBŐL LEGENDÁBA


 

Kora reggel ráförmed a kofa

ne válogasson az én árumat

mindenki csak dicsérni szokta

hibátlanul működő tűzhelyét

rejtett hiba miatt a szerelő

akár napokra hetekre lezárja

tízdekányi felvágottja közé

zsírost penészest is csempész a hentes

frissen vásárolt vízhatlan cipője

beázik az első őszi esőben

a számon kért eladó meg szapulja

e típust nem kifogásolta senki

mikor az időtlenségbe zuhan

zsenijét már csupán keresztnevén

emlegeti boldog-boldogtalan

kopott pengéit használt tollait

el se hangzott mondásait kigyűjtik

noha allergiás volt illatokra

néven nevezik kedvenc kölnijét

páros napokon klubot alapítnak

mert színe volt emlékére a kékek

páratlanokon követői zöldek

múzeumban csodáltatják az ernyőt

élettársa azzal agyabugyálta

a gyökereitől mozdíthatatlant

bronzba öntik s egy gyönyörű napon

világba lépő messze mutató

példa alakját állítják a térre