Rába György

A NAGYOK TITKAI

Nem vagyok kíváncsi rá
kiállt-e Berzsenyi a zivatarba
föltartotta-e homlokát a villámfénybe
de igencsak szeretném tudni
vajon asztalhoz ült reggelizni
egy csupor tej és karéj kenyér elé
vagy mélytányér levesre hajolt
netán szalonnából szelt katonákat
s hálóingben telepedett le falatozni
vagy macskanadrágban zekében

Azt mondják Jókai nemegyszer
osont ki éjjel a hitvesi ágyból
lépkedve egyenesen a szolgálóhoz
ugyan milyen szófordulattal
indította rohamát a dikó ellen
a falusi fehérnépnek
szokatlan bájolgással hebegve
vagy Berend Ivánhoz Timár Mihályhoz
méltatlan nyers szókimondással
a szendergő husikára rivallt dologra

Azt még csak elképzelem
mit csúfolt a Bartók hallotta tréfa
nagyító alatt az eset miféle
s hogy fölrántott-e nevetőizmokat
mint redőnyt a reggeli fényre
de tanácstalan vagyok a válasszal
határátlépő jókedvében
csapkodta-e térdét a géniusz
azt a magafelejtő pillanatot
meglestem volna isten uccse