Vörös István

A BENTI KÉZ

Reggel görcs rántotta össze
az összes tagomat,
valaki ezzel a görccsel
belülről tapogat.

Belülről egy kéz kinyúl és
fájdalomba tűnik.
A bőrömön kis zöldülés
vezet a kapuig.

Az orvos nem találhatja
meg ám ezt a kaput,
ahol a sziké megvillan,
nem ott az alagút,

épp arra van a legnagyobb
ellenállás persze.
Belépek és a semmin át
lemegyek a kertbe.

Saját udvarom és pincém,
bőr helyett falam van,
saját lépcsőmön futok le
kölcsönzött kalapban.

A fejem sem a sajátom,
és benne semmi sem.
Egy kéz kever össze belül.
A halált elhiszem.