Lackfi János
SÓHIDEG
A tenger nagy közös
zsebkendőnk hisz bele
fújja orrát pucér
fürdőzők serege
Erezett kavicsok
odalenn valaki
tarka kipotyogott
nyers belső szervei
Mint a rákok üres
páncélja úgy pörögsz
Libegtet tál leves
víz haja megkötöz
Behunyt szemed mögött
mind esztergál a nap
Szikra-kéve fröcsög
élesednek vasak
Arcodon nap-lebeny
mint palacsinta sül
Kinn csordul krémesen
aranylemez belül
Áttetsző reszelők
sikálják bőrödet
vájnak szikla-redőt
véred már sóhideg
