Jónás Tamás

HEKTOR BÚCSÚJA FELESÉGÉTŐL

Egy ellenség vár régtől rám, ismered őt jól.
Megtévesztően szép, bölcs és hallgatag inkább.
Nem hinnéd, hogy szóban, harcban mekkora gyilkos.
Nem volt eddig még ember, hogy megregulázza.
Ő is torz, vágyak kínozzák, s múltja sötétlik;
anyjának sorsát, mint púpot hordja a hátán;
elméláz, könnyet hullat, Krónoszra ha gondol;
vádol, megvet minden földöntúli hatalmat.
Túlzottan nagy becsben tartom, hogyha nyer, így tud.
Bárhogy lesz is, gyászolnod kell este a férjed:
mert vonulok, jó Andromakhém, most önmagam ellen.