Határ Győző

ÖREG MANDRÓ

ő maga mulandó de fájdalma örök
van egy öreg mandró naphosszat nyöszörög

ki hogy ne is lássa! úgy vette szokásba:
hullahurcolása kerek ezer mázsa

már nehezen állja: belevásva-vésve
fordul ő-nótája búnyögdécselésre

maga is korholja de nincs rá hatással
„el azzal a kurva nyegle nyajgatással”

maga-tűrhetetlen magával-goromba
álmán is megretten mikó’ alattomba’

felnyög visszaborzad kutakod’ a csöndbe
fülig szaladó nagy mosollyal köszöntve

hajnal ég sugarát égvést csuda vágytól
lángra kap a zsarát: felkapja alányúl

meleg ágyékával akadt nyögdécselő
ki ha volt boglyából széplány kászált elő

így sikolt a csikló – nem fájás-korbácsolt:
seggéből vonagló örömjajgatás volt

fájás árkon-bokron: ezzel csak tetézem
vissza ne sajogjon ha most megidézem

ujján hátraszámol hatvan-hetven évet
mikor volt? elámul – tokaránca réved

van egy öreg mandró naphosszat nyöszörög
ő maga mulandó de fájdalma örök