Határ Győző
ÖREG MANDRÓ
ő maga mulandó de fájdalma örök
van egy öreg mandró naphosszat nyöszörög
ki hogy ne is lássa! úgy vette szokásba:
hullahurcolása kerek ezer mázsa
már nehezen állja: belevásva-vésve
fordul ő-nótája búnyögdécselésre
maga is korholja de nincs rá hatással
„el azzal a kurva nyegle nyajgatással”
maga-tűrhetetlen magával-goromba
álmán is megretten mikó’ alattomba’
felnyög visszaborzad kutakod’ a csöndbe
fülig szaladó nagy mosollyal köszöntve
hajnal ég sugarát égvést csuda vágytól
lángra kap a zsarát: felkapja alányúl
meleg ágyékával akadt nyögdécselő
ki ha volt boglyából széplány kászált elő
így sikolt a csikló – nem fájás-korbácsolt:
seggéből vonagló örömjajgatás volt
fájás árkon-bokron: ezzel csak tetézem
vissza ne sajogjon ha most megidézem
ujján hátraszámol hatvan-hetven évet
mikor volt? elámul – tokaránca réved
van egy öreg mandró naphosszat nyöszörög
ő maga mulandó de fájdalma örök
