Csengery Kristóf

LÁTOMÁS A STRANDON

Főtt kukoricára várt és
barna volt a bőre elöl kicsit
szétnyílt a blúza éreztem
a tűző nap épp gőzzé alakít
egy vízcseppet a tarkómon
láttam a barátnőjéhez beszél
jólesett hallani amit mond
síelés volt benne lanovka tél
egy percre enyhületet adott
a hidegnek már a képzete is
és bár a hangjában jól kivehetőn
ott remegett valami kis
hamisság egy aprócska kósza
megcsuklás kétes árnyalat
mégis öröm volt látni ott
ahogy vár és nézi sütik a halat
palacsintát főzik a kukoricát
öröm és vágy és fájdalom
bújócskázott bennem éreztem
amíg itt áll amíg láthatom
nem őt bámulom nem is a testét
nem is a hangja szól
valami más látszik hallatszik
a test mögül a hang alól
valami rejtőzködő és illanó
és mindig új és mégis örök
valami ami üres és súlyos
akár a versben a szóközök
egy pillanat amelytől elszorul
a torok megroppan az ág
főtt kukoricával a kezében
ott megy ott megy az ifjúság