Csengery Kristóf

DAL A KÖLTÖZÉSRŐL

Amikor szétbontasz egy életet,
hogy aztán máskor, máshol összerakd,
előkerül sok elvetélt lehet,
s kelletlenül belátott nem szabad.
Ha szétszerelsz egy régi életet.

Ahogy ott fekszik darabjaiban,
feltárja titkait a múlt: kopás,
törés. Mindaz, mi máskor rejtve van,
s amit jobb volna, ha nem látna más.
Hever ájultan, darabjaiban.

S nem is lesz már olyan, mint volt, soha,
hiába bűvészkednél, részeit
egymáshoz illesztvén: az oldala
repedt, s lepattogzott róla a hit.
Nem lesz olyan, mint egyszer volt, soha.