Tokai András

AZ ELSŐ BUDAPESTI ACTIVITY A HATVANAS ÉVEKBEN

„Istenemre, ez vagyok.”
(Kassák Lajos: Üljük körül az asztalt)

A körúti Lúdláb étterem
ruhatáránál álltam. A falon zománcos tábla:
Nyakkendő nélkül belépni tilos!

Akkor alacsony, egyráncos arcú ember érkezett,
öltönyben, begombolt fehér ingben.
Régóta jött már, messzire ment még,
lassuságában irtózatos erő.
Látszott, sőt éreztetődött:
feltartóztathatatlan a vékony kis pasas.

Nem szólt egy szót sem. Kilökte jobbra a karját,
mint egy közlekedési rendőr.
A ruhatárosnő gyakorlott mozdulattal
erre a botra tette az obligát dolgot,
ami nélkül belépni tilos.
A félkarú madárijesztő
(ha nem volna anakronizmus,
mondanám: a Terminátor nagyapja)
két szaggatott mozdulattal
vállára vetette a kendőt. Jelezve volt az undor,
de az is, hogy ennyi engedmény
még éppen tehető a vonalnak.

Hogy mit evett azután a Lúdlábban Kassák,
nem tudom, és azt sem,
hogy külön nyakkendője volt-e,
vagy elfogadta a szociális tulajdont,
miközben a három szóból álló
idézetet, ami a mottóban is áll,
némán elmutogatta.