Nádasdy Ádám

A TENGER

A távolban két rózsaszín vitorla,
a horizonton kesernyés mosoly.
Valahol erős, titkos orrnyereg,
sok domború kis hártyaüvegecske.
Millió ideges, habzó sérülés.
Valahol tárgyakat sodor, talán közel,
bankkártyát, kulcsot, pénzt és csontokat.

Felel nekem, ha pont egy jó tarajt
érintek meg, ezer habzó sebéből
egyet az ujjammal begyógyítok.
Csendes lesz akkor, néz, nem mosolyog,
csak int elálló vitorlafülével.