Miklya Zsolt

AHOGY A TEASAPKÁT LEVETTE

Annyit tett hozzá az egészhez,
amennyit egy fölöslegesnek tűnő
mozdulat a teasapka levételekor.

Szívélyesen fogadott, mint mindig,
a tea előre elkészítve, letakarva,
mellette apró, sós sütemény. Most sem
udvariasságból érdeklődött csupán,
valóban érdekelte, mellénk szegődött,
hazáig kísért. Alig feltűnően vette át
a szót mégis, és ami sosem történt
meg eddig, hosszasan magáról beszélt.
Fel sem tűnt, ahogy mellészegődtünk,
hazáig kísértük, csak a búcsúzás
pillanatában vettük észre a mozdulatot.

A verés szüneteiben észreveszed a rángást
a fegyőr arcán, érzékeled a bikacsök
remegését, nekidőlsz aztán a hónak,
támfalat nem találsz másban, mint az apró
tűszúrások tömkelegében, ingamozgásod
metronómja szívritmusodra hangolt,
sorsodból kilépni nem lehet még, várod,
verésed újra indul, nekidőlsz csak a hónak,
ahelyett, hogy az oszlopról lelépnél.

A halottak látványát nem tudta megszokni.
Hogy egy metronómra jár a lépés, azt igen,
sőt azt is, mindegy, sorban állnak, vagy a
sorra ügyelnek, csákányt, fegyvert vagy tollat
emelnek megannyi kimért mozdulattal. Azóta
enged előre minden fegyőrt, fegyencet, ha a
haláludvaron sorakozó van.

Nem vártad, nem sürgetted, egy szorítással
érkezett, ismerős volt mégis. Szeme előtt
jártál naponta, fegyelmezted magad, mint
a diák, aki még nem fejezte be a dolgozatot.
Észrevétlen lépett a hátad mögé, nem mutatott
a rossz eredményre, nem erősítette meg egy
fejbólintással a jót, szorítással jelezte csupán,
be kell adnod hamar. Ellenőrzésre, javításra
nincs több idő. Nem estél kétségbe, tudtad,
ez a dolgozatok rendje, felszabadított inkább,
hogy a hibák számbavétele már nem a tiéd.
Csak az zavart, mért kell még vezetékek és
csövek között feküdnöd, mintha nem lenne
megváltoztathatatlan az értékelés.

Ma sem ismerem indítékait. Nem is
voltak talán. A befogadásnak nincs
ideológiája. Ha megtörténik mégis,
csendesen csak, a részrehajlók rész-
vételével, ahogy helyet keresnek a
rég betelt cipőspolc porstandjain, egy
papucsot mindig félre lehet tenni.
Nem az általános reciprocitás elve,
a közlekedőedények logikája. Inkább
az a furcsa jelenség, ami a hajszálerek
szűkületében sorra lezajlik. Magasra
szívódni fel a cső rejtett kényszerében.

Szóba elegyedett a levélhordóval,
a szomszéd mogorva úrral,
a polihisztor vízvezeték-szerelővel.
Beszélgetéseiről nem készített
feljegyzéseket. Mégis, évek múlva is
fel tudta idézni a szavaikból sugárzó
vágyakozást. Ilyenkor félbeszakította
munkáját, megállt egy pillanatra.
Szemét behunyva befelé figyelt.

Az utolsó szorítás előtt szétosztott mindent.
Csak a megszokott mozdulattól, ahogy a
teasapkát levette, volt válni nehéz. A többi,
ahogy látta hátukat még, elhalkuló cipő-
kopogásukat vélte hallani, hozzátartozott
a koreográfiához.