Kántor Péter

MEGMUTATOM A KOSARAMAT

Én mindig ugyanoda megyek,
bár váltogatom a helyeimet.

Mindig megmutatom a kosaramat
a pénztár előtt valakinek.

Valaki mindig számba veszi,
hogy ez a pasas (én) mit visz haza.

A kosaramról ismer engem:
Na ez a kosár, ez biztos maga!

Mindig ugyanazt viszi! Hova
viszi ezeket? Gyakran iszik.

Honnan van pénze? És egyáltalán.
Sose kérdeznek ilyesmiket.

Én se kérdezek. A nevüket
a köpenyükön olvashatom.

Kedves Noémi, jól megy sora?
Állnak mögöttem öten-hatan.

Csak megmutatom a kosaramat.
Mindig ugyanaz: sajt, bor, alma.

Rejtély, hogy mitől mások a napok,
hogy például milyen nap is van ma.