Kántor Péter

A HÍDON ÁT

Hajnali kettő, a híd üres,
baktass át rajta, vagy ügess,

a Margitszigetről jövet
szél borzolja a bőrödet,

ragyog feketén, nem un a
medrében folyni a Duna,

a pesti parton egyberótt
sok vasstég sok fehér hajót,

hosszan elnyúló kis faluk,
egymáshoz vetve oldaluk,

itt vannak mind, a Pest-Buda,
a sokcsillagos Fortuna,

az Aquincum, a Dunaföldvár,
itt van Pokoltűz és Cigányvér,

az Attila és az Amur,
lebegnek fájdalmatlanul,

te is lebegsz, a hídon át,
szesz lengi be az éjszakát,

összetartoztok, részed ez,
közel mindenhez, semmihez,

a szíved teli és üres,
van egy cigid, hogy újjászüless.