Horatius

VENUSHOZ

Ódák, III., 26.

Nemrég milyen jó voltam a nőknek én!
Harcoltam, és épp nem diadaltalan!
Most fegyverem s csatákra már nem
jó citerámat e falra bízom

habszülte Venus temploma bal felén:
bezárt kapuknak összetörője, a
feszítővas lógjon tehát itt,
s mind a nyilak, meg az esti fáklyák.

Ó, nagy királynő, Cipruson úr, meg a
trákok havától távoli Memphisen:
legyintse meg Chloét magasztos
ostorod egyszer, a telhetetlent!