Horatius

TIBULLUSHOZ

Ódák, I., 33.

Nem kell, Albius, úgy sírni, felejtsd el a
kőszívű Glycerát! Méla elégiát
kár irkálni, ha már hűtlenül elhagyott,
s ifjabbak tüze perzseli!

A bájos Lycoris Cyrus után eped
vágytól égve, kinek senki se kell csak a
jéghideg Pholoé: csakhogy előbb ül a
farkas nászt a gidával is,

mint hogy majd Pholoé ővele vétkezik!
Venus már csak ilyen: össze nem egyező
lelkű és alakú embereket konok
tréfával vasigába ver.

Sokkal jobb szerelem várt, s bizony engem is
Myratlé vezetett rózsabilincsen, ő,
szolgák lánya, kinél még a Calabriát
dúló Adria sem vadabb.