G. István László

FŐPINCÉR

Erejét nem, használja célzott
figyelmét, dezodor-hangszínét, álmos
zenész, aki ütemekkel nem törődik,
rendezget, papírszemét, pecsétes terítő,
körmére lakként pöttyent viasz, vakon
teljesített küldetés, hosszúra nyúlt
ministránsgyakorlat kellékei, ötös
fizet, csak épp a felmutatás helyén
jattosztás, keményített köszönések,
lúdtalpas, hanyag vigyázz, kimért,
kiszámított szünetjelek.

Fejében arctemető, minden vendég
felett kaddistalan rítus, mintha ásna,
hozza az újabb köröket, koszorúrendelés,
annyi gyomor, jóllakatni a földet,
hogy senki se lássa, újabb társaság,
elégikus póz, édes nevetés, ínyenc saláta.
Kiömlött a só, egy tányér elgurult,
minden ember hozzátartozó,
mindenki megboldogult.