Szabó T. Anna

LEHETNE MA

Kint vár a világ tündöklő ege,
lehetne várni ma, lehetne bármi.
Friss öntözésszag, föld nyers hidege
a gerincnek nyomódva, körbelátni
a pokrócról a tó fölötti fákat,
fénykoronák, és kirobban a nap,
szemembe csap, csak a bőrömmel látlak,
föld nyirka, ázott porszag, páraszag,
lehetne bármi, víz mélyében úszni
egyre gyorsabban, míg a vér dübög,
kifulladásig! és felszínre bukni:
az ég tüdőmbe robban, szédülök –
Lehetne várni ma, lehetne élni:
a holnapot a tegnapra cserélni.