Fisli Éva

NYERSfordítás

32-es Browning Róbert: Az exnőm

(Ferrari)

Ez itt az exnőm a falra kenve,
de tök olyan mintha lélegezne,
a Pandy dolgozta meg, de tényleg,
nem is csoda, hogy tisztára kész lett.
Ilyet még nem láttál, én mondom, király,
frankó a Pandy, mi? Ülj csak le, sirály!
Faszik, mint te is, ha látták a képét,
ahogy kinézett, a szenvedélyét,
csak ideblikkoltak, azt mondták: „NA NE!”
Még most is hogy tüzel, apám, a szeme!
Mer nem az első vagy, aki ideállt:
„Hát nem csak a férjének vihorált
a csaj?” A Pandynak is, oké, talán
nevetett pár húzós viccéért a lány.
Példul’ ha Pandy egyszer csak rámuti,
hogy „Festékkel se lehetne ám, tuti,
reprózni a vízesést, azt, ahogy
az öröm a gigádon fölbugyog”.
„Ilyen izékkel fűzöl?”, mondaná
a csaj, és már röhögne is, naná.
Hogy is mondjam? Túl virgonc volt kisszivem,
túl könnyen beindult; túl hirtelen
rákattant bármire, amit észrevett.
És mindent észrevett. Mindent észrevett!
Én mondom, komolyan, öreg, ennek
mindegy volt, hogy éppen nekiesnek,
vagy a nap süti hátul a Westben,
vagy faágakat tör egy eszetlen
neki a kertben, pont úgy csípte azt
a fehér baszt, amivel a teraszt
körbehúzta; ez mind föl tudta dobni,
hogy tiszta vörös lett, mint egy… nemtommi.
Kurvára hálás volt, de nem tudom,
minthogyha, valahogy, olyan nagyon
egy sorba vett volna mindenkivel.
És ki alázná be magát ennyivel?
Hogy fölhozzon egy ilyen piti dolgot?
Még ha jól is ugatsz, és bemondod:
„Ez vagy az undorít benned, itt vagy
kevés, bébi, itt meg sok” – és még hagy
is, hogy leiskolázd, és nem basztat
vissza se, még bocsit is kér, aztat
ne hidd, hogy akkor ott nincs alázás.
Mer van. Valami totális beégés.
És én azt nem bírom. Az lett a vége,
szóltam a fiúknak… De mintha élne!
Na, megyünk? A góréd ha netán kérdezi,
részemről oké a bolt, ha szétteszi,
a hozomány nem lesz gáz, megfelel
így, magunk között. Nekem a lánya kell.
Na, lemegyünk, együtt, öreg. Vágod,
jó hírnél kurvára nem kell több zálog.
Nézd, itt egy olyan… Neptun a vizen!
Jó mi? Ezt meg Karesz csinálta nekem.