Takáts Gyula

SZIKLÁINKON ÁT

A Vanból mintha az Egész
szólítaná Csu Fut
és mintha látná is
ami csak ezután…
és korsóval így ballag
szikláinkon át…
Ha néha rátalál
egy-egy öreg barát,
elmondja nékik
Drangalagban meddig és hogyan
hová is nőnek a hegyek
s az óceánnál
mélyebb tengerek
hogy szaggatják
Atlantiszok szikláiból
a sötét öblöket…

És kérdi, öntsön-e?…
És újra önt
s hogy hallják is tovább,
elmondja hol még ő se járt
s azon a tengeren
merre viszik hajóinkat
majd éjszakáknál mélyebb tengerek…

És szirtjeink között
a szikláinkon át
vele már mintha
együtt hallanánk tovább
a költő és az alkonyunk
téltől deres szavát…