Lator László

LATYAKOS ÚT

Egy Mednyánszky-képre

Az alacsony lakatlan égre,
hol a sáros-latyakos út már
ék formájúvá keskenyedve
belefut súlyos anyagával
a légnemű függőlegesbe,
fák szellemképe rajzolódik.

Egy krónikus kedélybetegség
próbálja variációit.

Hogy izzik a látóhatáron
a szemcsés-érdes sűrű sárga!
De feljebb foltokban sötétül,
átmegy majdnem fekete sávba.

A föld tömörebb feketével,
mértanian kimért szabályos
háromszögek három terével
felel az égi feketére.

De környezetéből kiválik,
az út két oldalán világít
a víz még fénnyel teli csíkja.
Az egyhangú fekete táblát
tükörfényével meghasítja.

S ahogy a krómsárgák, az okker-
sárgák utolszor összecsapnak
a fenyegető éjszakával,
már tudjuk a még komorabbat.