Lackfi János
BUBORÉKSÚLY
Szegény nejem csak egy dalt zongorázik
pedig nem is csak egyet
s nem is olyan szegény
De hát ez költemény
És terelgeti a szobán át
az elefántcsonton, pont ott,
az öt gyerekek kiszívta csontok
kálciumhiányát
Naponta egy-egy
fehérrépa helyett ezt
találta ki, a csontba végül
talán a zene is beépül
A levegőben ott hömpölyög szegényre
halványult tömlőnyi vére
kezén a véna kékje
tempózik lusta krallban
Néhány szelet
cékla s pár deka mák helyett
pótolni elveszett vasat sok vérlemezt
tán megteszi a dallam
Buboréksúlyú tekegolyó
gyanánt zongoraszó
gördül a parketten
míg mind a ketten
halljuk a távolba vesző
égen a mérhetetlen
visszhangot feldübörögni végre:
ledöntött tekebábok üstdobzenéje
