Edward Lear

A KACSA ÉS A KENGURU

Varró Dániel fordítása

Azt mondta a Kacsa a Kengurunak:
„Maga mennyire peckesen ugrál!
A réteken át meg a kertek alatt,
Hogy szinte megállni se tud már!
Nekem ebben a tóban unalmas az élet,
Világot látni hiába remélek.
Itt kell poshadnom örökre – hacsak…”
Mondta a Kengurunak a Kacsa.

„Ha odadná, kérem, a hátát”
Mondta a Kacsa a Kengurunak,
„Nem csúszna ki csőrömön annyi se: »háp-háp«,
Úgy ülném végig a teljes utat.
Míg túl a Tejón, a Csokedli-csatornán,
Meg a tengereken túl kengurugolnánk –
Vár ránk a világ valamennyi kecse!”
Mondta a Kengurunak a Kacsa.

Azt mondta a Kenguru a Kacsának:
„Roppant ígéretes ötlet.
Származna belőle előny, de bocsánat,
Az a hátulütője az ügynek,
Hogy Önnek a talpa hideg és nyirkos
(Hadd legyek ennyire rideg és nyílt most),
S ha lehűti a hátam a lába,
Még rám tör esetleg a zsába.”

De szólt a Kacsa: „Ez eszembe jutott.
És kifogni zsábán meg csúzon
Vettem négy pár zoknit, pamutot,
Azt mindet a lábamra húzom.
Beszereztem télikabátot is egyet,
Szivarozni fogok majd, hogy melegedjek,
Úgy utazunk majd, mint az urak!”
Mondta a Kacsa a Kengurunak.

Azt mondta a Kenguru: „Szívem örül!
Menjünk, hisz ezüstös a hold ma!
De praktikusabb, ha a farkamon ül,
Mert akkor nem bukok orra.”
És hipp-hopp, máris fölcihelődtek,
Körbeszökellték ötször a földet –
S ó, volt-e vidámabb pár valaha,
Mint a Kenguru és a Kacsa?

Varró Dániel fordításai