Kőrizs Imre
BEST BEFORE
I
Lesz, amit majd utoljára fogok szeretni.
Addig azonban csak találgathatok:
mi vet majd véget mondjuk
a mézes mesekeksz és a jégsaláta egyeduralmának?
Nyilván valami ahhoz hasonló,
mint ami a póréhagymát és a kínai levest is trónfosztotta.
Még csak azt se mondom: az idő.
Talán csak egy diéta, amely után
ugyanoda már nincsen visszatérés.
Vagy – új elem –: eltilt az orvos.
Mondjuk a teától, amelyhez a kekszet eszem.
Vagy elmegy a gusztusom a saláta zsenge borsóízétől,
és miközben egy csuklómozdulattal kicsavarom a torzsát,
fülsértő lesz minden kis roppanás.
Meddig őriznek elfelejtett dolgokat
szivardobozok szarkofágjai?
II
A haldoklók kivételével
mindenki vagy megy valahova, vagy készül valahova menni.
Ha egyszerre mindenütt ott volnánk, ahol voltunk,
egy nagy embermassza borítaná a lakható szárazföldeket.
És mégis mindenütt ott vagyok, ahol valaha voltam:
például a buszon,
amely épp most megy el az ablakom alatt,
és az utasok többségét hol a focipályára,
hol a temetőbe viszi.
Vagy a repülőn ülök:
átsüt a nap a gépen,
a túlsó oldalon be, az én ablakomon ki,
amelyen ha kinézek,
gyöngyház buborékban látom a kis árnyékot,
amelyet röptünkben a felhőkre vetünk.
Mindenhol ott vagyok,
de ne féljetek,
nem voltam olyan sok helyen:
és az egész tulajdonképp csak vékony, holdfényszínű csiganyál,
amit az első napsugár felszárít.
III
De mit szeret az ember először?
Az anyját?
Az anya anyagát? A konzisztenciáját? Az ízét?
Vagy éppen arról van szó,
hogy akkor még minden egy?
És épp ez az anya?
Tulajdonképpen csoda, hogy az ember nem sír mindig.
Ha egy kis szél éri, ha rásüt a nap, ha hangot hall, ha fölébred.
Én csodálom, hogy el tudok aludni minden este
a saját szuszogásomtól.
Hogy fel tudok menni a lépcsőn valamilyen ritmusban,
hogy egyáltalán el tudok kezdeni felmenni valamelyik lábammal.
IV
Fényes hadserege láttán Xerxész sírva fakadt,
mert hirtelen eszébe jutott – nem: megértette –,
hogy az a tengernyi katona mind halott lesz egyszer.
Aki nem király, annak könnyebb dolga van,
elég a kefirre pillantania, vagy a samponra,
amelyek dobozai magabiztosan harsognak egy dátumot,
ameddig,
ellentétben az emberekkel,
ők garantáltan eltarthatók.
