Kántor Péter

ÖT GYEREKVERS

Fut az erdei ösvény

Fut az erdei ösvény –
hegyen-völgyön körözvény,

fut a körút, sugárút,
beletorkollik száz út,

kocog a postás a levéllel,
valaki félbarna kenyérrel,

néni lebegő hajjal,
kisfiú nagy sóhajjal,

busz, villamos, biciklik,
a Dunán kishajó siklik,

falipók szedi a lábát,
pásztor tereli a nyáját,

olvasó lapaljig eljut,
katona cipel borjút,

magasba nyúlik létra –
Brahms írta klarinétra,

röpködnek az izgatott fecskék,
szétömlik az égen a festék,

higgy bennem, bízva bízzál,
fűszálra hajol a fűszál,

szél zúgatja a lombot,
eső mossa a dombot,

cseppre csepp halmozódik,
a világ elmosódik,

üzletház, színház, romvár,
az ősz mögött egy romnyár,

szélfútta, kecskerágta
lemezre mentett vágta,

hosszú betűsor, számsor,
térdig, könyökig látszol,

ma vagy holnap vagy régen,
mint rianás a jégen,

fut az erdei ösvény –
hegyen-völgyön körözvény.

Béka-parti

Éjjel a békák összehajolnak,
kezdi az egyik, mind beleszólnak:
Brekeke, brekeke!

Legmagasabb a fák koronája!
Leggyönyörűbb a dalnoki pálya!
Brekeke, brekeke!

Tízezerig ha számol a béka,
tízezer évig él ivadéka!
Brekeke, brekeke!

Told ide azt a nagy buta képed,
hadd vegyem észre benne a szépet!
Brekeke, brekeke!

Elmegyek innen vajszinü tóba,
dísziti vállam vajszinü stóla!
Brekeke, brekeke!

Szállni kellene fecskefarokkal!
Holdnak ezüstje kéne marokkal!
Brekeke, brekeke!

Fő az egészség, el ne felejtse!
Békaporontynak békaszerencse!
Brekeke, brekeke!

Hajnalodik már, olvad az éjjel,
futnak a békák mind szanaszéjjel.
Brekeke, brekeke.

Szélforgó

Lődörögnek a szelek,
kódorognak a szelek –
leveleket pörgető
kaleidoszkóp leszek.

Sivítanak a szelek,
süvítenek a szelek –
hószakállas hómanó,
jégcsapszerelő leszek.

Fütyörésznek a szelek,
dudorásznak a szelek –
föld alól kibukkanó
selyemfűtenger leszek.

Mormolásznak a szelek,
dorombolnak a szelek –
csacsifülbe súgdosó
szerelmes szamár leszek.

Erdőszélen

Volt egy Ernő réges-régen,
ott lakott az erdőszélen,
unatkozott, mint akárki,
míg valami jót talált ki,
segítség!

Belemászott a vödörbe,
ki se látszik füle, körme,
csak a hangja kandikál ki,
jöjjön már valaki, bárki,
segítség!

Arra jönnek, beszélgetnek,
hogy a komisz menyéteknek
egy padlás se állhat ellen,
éjjel rohangál sok szellem,
segítség!

Meghallja ezt egy kismadár,
aki épp gilisztát zabál,
huss, elrepül, vissza se néz,
míg a szárnya homályba vész,
segítség!

Vándor-ballada

Vándor, hova fut a nagy út?
Hoz-e vissza újra,
hegyen át, völgyön át,
tengeren is túlra?

Hegyen át, völgyön át,
tengeren is túlra.

Vándor, messze mész, tudom én,
nem jössz vissza újra.
Viszel-e nehezet
tengeren is túlra?

Magamat, nehezet,
tengeren is túlra.

Dombnak tetején van egy ház,
füstöl a kéménye.
Hosszú út kanyarog,
nem látsz a végére.

Hosszú út kanyarog,
hadd járjak végére.