Imre Flóra

PLATONIZMUS*

II

a testet ifjan hogy szerettem
milyen váratlan csoda volt
mikor tágra nyíló szememben
villámfényként felragyogott

mikor az érzékek világos
kirajzolt észlelései
simulva test az árnyékához
lüktetve kezdtek fényleni

miért volt minden olyan édes
a látható érinthető
visszatalálva kezdetéhez
a csont a hús a fém a kő

a szem hogy is érhette át
az izmok domborulatát

III

az izmok domborulatát
a finom bőr alatt a rajzos
formákat érinteni lágy
ujjbeggyel vagy épp csak az ajzott

figyelem már-már testies
ráközelítésével és a
nyomában járó tiszta-szesz-
szédületet csillagrakéta

tűzijátékait a testnek
ahogy egyszer csak fölszökik
önmaga fölé fékevesztett
őrjöngő lebegéseit

a fényt és árnyat hogy szerettem
combon felkaron érthetetlen

 

* A készülő szonettkoszorú első darabja a Holmi 2004. februári számában jelent meg.