Filip Tamás

ÖNARCKÉP DARABOKBAN

Kis sziget egy végtelennek
tűnő bicikliverseny közepén.
A szeme csukva, de hallja,
egymást űzve és hajtva
a versenyzők hogy lihegnek,
és érzi csípős verejtékük szagát.

Közben hitetlen teológus,
akinek mindenről az Isten
jut az eszébe, de érveit
szivacsként szívja föl a kétely,
és a szertartásos igyekezet, hogy
legalább a kérdések ne
ütközzenek dogmák betonfalába.

Szótag egy rendhagyó igében,
a vízszintes vonalka a számláló
és a nevező között, pedig
könyvégetők és géprombolók
dühét érzi magában olykor.

Antikoturnust visel; minden
lépésnél úgy kell a földből
kirángatni a lábát. Botladozva
megy vonata mellett, és nem mer
visszaszállni, mikor az végre
moccan hosszú veszteglés után.

Sőt még akkor sem, amikor
megint megáll. Innen
kezdve minden elsötétül,
a közeli állomás kómába
zuhan, a sors jön, védelmi
pénzt kér. Innen szép nyerni.