Gál Ferenc

EGY RÉGI ELŐADÁSRÓL

Jól éreztem magam a falóban.
Behúztam a csapóajtót díszes
társaim mögött, és hanyatt feküdtem.
A dobszón át is hallottam a nagyúr
horkantásait, ahogy a jobb falatokat
leküldte. Az a néhány mondatom
a jóslat természetéről direkt
fölösleges volt. Inkább engedtem
az emlékeknek abból az időből,
mikor még én is beavatott voltam:
a szobrokról frissen lefaragott
törmeléken topogtam epikus
várakozással, és törvénytelen fiammal
emeltem az ünnepségek fényét.
Csak a finálé alatt tomboló
közönség térített magamhoz.
Társulatunk a tűzijáték fedezékében
távozott a színről, hozzám senki
nem szólt. Egész éjszaka haladtunk,
jó tempóban, és ma már úgy érzem,
hogy nem is a legrosszabb irányba.