Gál Ferenc

AZ EGYKE DALAIBÓL

Hagyjuk az asztráltestet.
Nem vagyunk vadászok,
félelmünk alaktalan,
és naponta utánzásra csábít.
Ahogy hajnalban a minden
lázálomban otthonos aranyból
egy göröngyöt a lepedőre ejtek,
szinte már haragszom
az összegömbölyödött lányra.
Ahogy a folyó sík vidéki partján
a velem kihaló családdal ebédelek,
összeszámolom, hogy milyen szájakat
festett már magának.
Eszembe jut néhány pillanat,
amikor mindegy volt, hogy létezik-e
öröm következmények nélkül,
és egyetlen szempontból rangsorolom őket.