Szakács Eszter

FÉREGLYUK, FÉNYÉV

Az úttesten vértócsa és keréknyom.
Krétaember karja szel fekete vizet.
A nejlonzsákból kinéz egy arc, mintha
valamire várna, ami még megjöhet.

Az ismeretlen hordja ott az arcod,
a szája mintha súgni próbálná neked,
hogy harminckilenc vagy, s akár az estét,
a hűvös árnyékok lassan megtöltenek.

Felhők ígért, gyöngyszürke vonulása.
Szelek és évekig kitartott sóhajok.
Emlékszel az éjszakára, mikor ki-
választottál egy láthatatlan csillagot?

Féreglyuk, fényév, nap körüli pálya.
Az elveszett holdtérkép is eszedbe jut.
Krétaember úszik fekete űrben,
üvegszilánkok fénylenek, mint a Tejút.