Imre Flóra

VÁRAKOZÁS

várakozás mire senki se tudja az ősz a sötétebb
oldalon áll már nedvesség hideg és a lehulló
lomb aranyát barnára rohasztó dér meg a léptek
távolodók soha vissza se térők hátra se nézők
árnyékok kontúrtalanok a sötét alapon csak
alig látszók testtelenek borzongva a szélben
árnyékok meg-meglebbenve a szűkös idő mély
vágásában az összeszorított lapnyi jelenben
árnyékok bomló maradéka az egykori létnek
várakozás mire nincs más itt szoritott az üresség