Szabó T. Anna

ESŐ

Zárt tulipánok ringanak.
A nehéz, lila ég alatt
borzongató orgonaszag.

Megsültek, elfogytak, kihűltek
az áldozati ételek.
Csak az otthagyott grillsütő
fehér hamuja kézmeleg.

Nyomot hagy surló ujjbegyed:
porfinom pollenréteget
tapintasz, kerge szirmokat
forgatnak alacsony szelek,
a május szórja hímporát.
Ég alján hideg villogás
tüzel fehéren, élesen.
Szuszog az újszülött világ
vízszagúan és éhesen.

Nyílik a szája, enni kér.

Meleg zuhogás. Mennyi vér.
A lógó felleg meghasad.
Édes, langyos záporát ontja.
Beleborzong a tiszafa,
meghízik méregzöld bozontja.

Remegő levélrengeteggé
bokrosodik a gallytömeg,
érdes, pikkelyes szél sikálja
a kifényesedő füvet,
kinn feledett kések, kaszák
pengéjét megrágja a rozsda –
égnek fordított arcomat
a tavasz magzatvize mossa.

 

alcím