Kőrizs Imre

HORATIUS-NÉGYKEZES

Lesz égi monument? És e per elcsitul?
Mért állsz itt, te fiú? Írd, ami dal kijut!
Gondold: nincs vele harc. Volt, ami nincs okért.
Ordít itt, fut el ott. Itt fut el. Ám ki, mi?
Csak lózung e miért? Egy suta vers? Porunk
por volt itt. No, mi hajt? (Tudja: sebaj neki.)
Vívtál itt kicsi kínt, futsz, de fogy ott e harc,
és hát jó, de kemény munka, bitó, mi jut:
lant, tett, munka citál, mit ki ne mondj – minek?
Mit vártál, mi okért? Mondd – de! – ki, mondd, hiún,
mert már most becsap és fordul a fenti út.
Én már itt vonulok. Ezt tud irigy sok év?
S míg fent démoni út vár, te hamis, halott
rég únt vízben osonsz. Úgyse fut el, ki gaz,
s mégiscsak leviszik. Messzi mi lesz vigasz?

Jó, jó, nincs evoé, Melpomené komám.