Takáts Gyula

EGYÜTT SZÓLÍTJA

1

Erdők, lápok között
a berken túl
– ahol a nád –
hattyútollal köszön
a pásztor és halász…
És fénynél könnyebb
árnyékaik nyomán
hová is menne még
Csu Fu, hova tovább?…

2

És árnyékok és szárnyak,
kondák, pásztorok között,
ha megkondul a dél
a dőlt pince falán,
álmoskönyv se kell
cseres, szőlős hegyek alatt,
– mert Drangalag ilyen –,
lápos tavakban
együtt fürdenek
a kondák, hattyúk és halak.

3

Partjukon, szólítva bár,
ha Csu megáll,
már rég nem itt,
a láthatatlan
nagy abroncs alatt
lávából nőtt hegy oldalán,
a rossz dongákon át
hallgatja, mit izen,
s kinek izen a hegy…

4

És hegyről a fügék,
pincék, falak,
és nádból hattyúk,
kondák és tavak,
mint vers, ha kész,
akár a Van,
szőlő, szikla, berek
együtt szólítja Csut
és rímtelen és hattyútollal
szólítja mindig az Egész…