Filip Tamás

KÁVÉHÁZ

Hold-medúza csipkedi az eget.
Gázlámpák tüllfénye sejtelmes
köpeny az ifjú hársakon,
és a kávéház üvegén át
jól látni, hogy odabent
fellobban egy gyufa lángja.
Egy költő tüzet ad a múzsájának.
Képzeljék csak el azt a régi,
nagy hanggal meggyulladó
foszforos gyufát, ami úgy szórta
a szikrát, mint kicsiny tűzijáték.
A lobbanás egyszerre két
arcot von fénykörébe.
Egy órajáték festett figurái,
de megáll az idő, és nem múlik
el a századforduló.
Egy költő tüzet ad a múzsájának,
a cigaretta parázslani kezd,
de sohasem fog már végigégni.