Székács Vera

ISMERŐS SZAVAK, ISMERŐS TÖRTÉNET

Az idén márciusban letartóztattak Kubában hetvenöt másként gondolkodó értelmiségit, köztük Raúl Rivero Castańeda költőt és újságírót. Bűne az, hogy demokratikus reformokat sürgetett, és a tájékoztatás szabadságáért küzd. A vád az volt ellene és újságírókollégái ellen, hogy az Egyesült Államok imperialista kormányának zsoldosaiként a kubai forradalom megdöntését készítik elő. Őt húsz évre ítélték el, kollégáit tizennégytől huszonhét évig terjedő börtönbüntetésre. Jelenleg a Ciego de Ávila-i börtönben ül.

Raúl Rivero 1945-ben született a kubai Morónban. 1980-ig öt verseskötete jelent meg, és irodalmi díjakat kapott Kubában. Újságírói pályája is sikeres volt. A Havannai Egyetem újságíró szakán végzett, és a 80-as évek végéig valamennyi jelentős kubai lapnál dolgozott (Tribuna de la Habana, Granma, Juventud Rebelde stb.). Később a Prensa Latina kubai hírügynökség moszkvai igazgatója volt, majd a kubai Író és Művész Szövetség propagandafőnöke. A 80-as évek végén világnézetileg meghasonlott, illetve szembefordult Fidel Castro diktatúrájának politikájával, és többé nem működött együtt a kubai hivatalos intézményekkel. Egyike volt azoknak az értelmiségieknek, akik 1991-ben aláírták a kubai Chartát, vagyis az Értelmiségiek Levelét vagy a Tízek Levelét, melyben demokratikus nyitást kértek
a kormánytól. Ezután teljes hallgatásra kényszerült, és több alkalommal is házkutatást tartottak nála. 1995-ben megalapította a CubaPress független hírügynökséget, melyet bebörtönzéséig vezetett. 1996 óta Miamiban, Mexikóban és Madridban jelentek meg újabb verseskötetei. 1997-ben megkapta a „Riporterek határ nélkül a sajtószabadságért” párizsi díját, melyet a Nemzetközi Sajtóintézet ítélt oda neki. Jelenleg az Interamerikai Sajtótársaság (SIP) Szabadság Bizottságának alelnöke.
A letartóztatások és a három elfogott repülőgép-eltérítő azt követő kivégzése miatti nagy nemzetközi tiltakozás (Mario Vargas Llosa, Günter Grass, José Saramago, Carlos Fuentes és sokan mások), valamint az a tény, hogy II. János Pál pápa kegyelmet kért Fidel Castrótól az elítélteknek, ismeretes. Ugyancsak ismeretes a huszonhét vezető kubai értelmiségi nyílt levele az „energikus intézkedések” védelmében, továbbá a százhatvan külföldi értelmiségi, köztük Gabriel García Márquez és Nadine Gordimer által aláírt nyilatkozat, ha nem is a letartóztatási hullám, de a kubai rendszer védelmében.
Míg a külföldi tiltakozók koncepciós pereknek minősítik a történteket, Fidel Castro kormányfő gyakori beszédeiben olyan konkrét programot emleget, melyet állítása szerint az Egyesült Államok kormányának legfelsőbb vezetése dolgozott ki a Floridában élő „kubai maffiával” együtt, Kuba lerohanása céljából. Ennek a programnak felbérelt végrehajtói volnának szerinte a bebörtönzött értelmiségiek. Fidel Castro, aki már 2002 augusztusában azzal vádolta meg Bush elnököt, hogy az ő fizikai megsemmisítésére készül, az iraki háború kezdete óta attól tart – egy floridai tüntetés jelszavai alapján
is –, hogy Irak után Kuba következik. Ebben a feszült légkörben, az első bagdadi bombázást megelőző és azt követő napokban került sor a hetvenöt másként gondolkodó letartóztatására. Fidel Castro azóta fasisztának, nácinak vagy egyszerűen Führernek titulálja az amerikai elnököt, a bebörtönzött értelmiségieket pedig ellenforradalmároknak, zsoldosoknak és kémeknek nevezi.
Így kerül bele egy költő és újságíró, aki a véleménynyilvánítás és a tájékoztatás szabadságáért emelt szót, a nagypolitika küzdőterébe. Sorsa attól függ, mi történik ezen a küzdőtéren. Ha figyelembe vesz-
szük, hogy olyan totális diktatúrában él, ahol a halálbüntetést nem törölték el, aggódhatunk érte és társaiért.

Székács Vera