Raúl Rivero Castańeda

ALÍZ AZ ORSZÁGBAN

Írországba máig sem jutottam el
Angliába se tudtam elutazni.
Limába se mentem, azóta se
a Miraflores-negyedbe se
és nem vettelek feleségül.

Nem írtam meg a könyvet, amit akartunk
– szelid, dallamos verseket –
és éveken át nem olvashattam a Bibliát.

Nem jártam misére, igaz.
A skapuláré elveszett
vagy félelmemben eldugtam valahová.

A papírt, a lakcímeddel, eltéptem
mert veszélyes volt magamnál tartani.

A fotókon, amiken a csoportban állsz
meghamisítottalak:
„Az a világos szemű ott
egy marxista perui lány.”
De végül eldugtam azokat is
vagy ki tudja, mi lett velük.

Ez, amint látod, már
nem szerelmes üzenet
hanem egy sötét örvényben vergődő
emberi lény
mocskos krónikája.

Mert aztán szántszándékkal
profi szimulánssá váltam
idomított és gyáván iszkoló
idegen állattá
akit magam sem akartam
ismerni látni sem.

Miközben kiradíroztalak
és semmivé lettél, találtam
szerelmet, álszerelmet, versbe való húsokat.

Dolgoztam és maradtam nincstelen
meg hivatásos részeg itt a hazámban
jó néhány éven át
és lemondtam arról, hogy állásban legyek.

Öreg lettem nagyon
és csak azt vittem tökélyre mostanában
ahogy a tengert nézem, hosszan, mereven.

Remélem, élsz és ugyanott
és híreimmel felvidítalak.

Én ma is itt élek Havannában
Alíz
itt élek Kubában amely
legalábbis nekem
a csodák országa, az én csodáimé
itt élek Havannában
és mindenre emlékezem.

Székács Vera fordítása