Rapai Ágnes
ARCPOÉTIKA
Versek készülő karikatúrakötetemből
Balla Zsófiá-san
Tűrd föl az inged ujját
mint nagyanyád is tette
csurran a nap a vékán
ténta csupasz papíron
és éhes egerészölyv
pörren dagasztó kendőd
hints bele lisztet bátran
ésszerűen kovászt is
fröcsköljön a víz és sót
szórj bele aztán dolgozz
a homlok hegyhát gyöngyös
hajnali párás erdők
illata fecserészget
mint precíziós műszer
oly kiszámítható légy
és még olyan játékos
mint a fölkent természet
Utassysan
Ökölbe szorított télben élek,
Kedvesem véled sohase félek,
Ökölbe szorított télben élek.
Csikorog, süvít a hatvan évem,
Napocska süss föl, te vagy a fényem,
Csikorog, süvít a hatvan évem.
A hold a vállamon, döng a léptem,
Úgy megyek hozzád, havas a térdem,
Napocska süss föl, te vagy a fényem.
Takács Zsuzsá-san
Mikor elkeseredésemben elővettem a
papír zsebkendőmet, ahelyett, hogy
kinyitottam volna a gázt,
vagy mérget csepegtettem volna
a kávémba, esetleg legurultam
volna a lépcsőn,
és kitörtem volna a nyakamat,
álmomban meggytől véres ujjakkal
végigtapogattam az összes
fényképedet, kerestem gézt, hogy
átkötözzem a sebeidet,
feltúrtam az egész lakást miattad,
szerelmem, igen, ezt mondanám,
ha itt lennél,
és még kijönne hang a torkomon.
