Kántor Péter

HÉT GYEREKVERS

Kalapos

Ajtó nyitódik-csukódik,
kalapos ember kötődik:

Kinn van a vurstli a vásárban,
gyere velem, meglátod!

Hogyha eljössz, megbánod,
hogyha nem jössz, nem látod,

gyere el velem a vásárba!

Kutya baj

Ördög tudja, hova vezet,
ha egy kutya macskát szeret,
macska ilyet sose tesz,
de a kutya esze véges.

Az én kutyám macskát szeret,
az a macska meg csak nevet,
maholnap nagy karma lesz,
megmutatja, mire képes.

Ördög tudja, hova vezet,
az én kutyám macskát szeret,
a pofája sebhelyes,
jaj, az élet de veszélyes!

Galiba

Egyszer volt, hol nem volt,
faluhelyt,
egy másodpercbe ha
beletelt,

Felugrott a lóra
a liba,
még ilyet! micsoda
galiba!
Nekiindult a ló,
mint a nyíl,
azóta sincs róluk
semmi hír.

Gazdasszony a libát
siratja,
búskomor, mogorva
a gazda,

Héthatárba nem volt
ilyen ló,
ilyen sebfakasztó,
seboltó!

Libalovas

Kopog a pata, a szárny evez,
tovafut a zöld mező.
Sziszeg a szél, vagy mi lehet ez?
A Libalovas! Ez ő!

Famatuzsálem kérdi: Hova?
A Kukucska réten át?
Kőtoronyerdő kérdi: Hova?
Keres egy táncpalotát?

Csak a szárny evez és a pata kopog,
és senki se tudja, hova,
vágtat a Libalovas meg a lova,
hú, a Libalovas meg a lova!

A dobozolt baj

Jaj, jaj, jaj,
rohan a dobozolt baj
át a városon, át a hídon,
kiskörúton, nagykörúton,
mellékutcán jobbra, balra,
nem is gondoltam a bajra,
utat neki, utat, utat,
száguld mint az expresszvonat,
mindegy neki, mire lát,
zöldön át, piroson át,
tudhatom tízezer okát,
nem tudom egyetlen okát,
de mikor elszirénázik,
bennem a csontvelő fázik,
feltűnt, eltűnt, messze már,
már valahol messze jár,
jaj, jaj, jaj,
rohan a dobozolt baj!

Hány óra van?

Elvesztettem az időt,
tanár néni, kérem,

Befordultam egy uton,
átmentem egy téren,

Balra csúszda, jobbra kút,
mászóka középen,

Körös-körül fapadok:
Gyere, ülj le szépen!

De én nem, én sietek!
Hova mentem éppen?

Volt valami, de mi volt
túl a kerítésen?

Eső esett? Hó esett?
Elolvadt már régen!

Hány óra van? Milyen nap,
tanár néni, kérem?

Göncölszekér

Jaj, de messze, jaj, de régen
Göncölszekér megy az égen.
Megy a szekér,
mintha állna,
mintha csak utasra várna.

Akárki lesz az utasa,
nem lesz annak több panasza.
Elringatja
tarka álma,
megy a szekér, mintha állna.