Határ Győző

THE HUMAN PREDICAMENT

„Behold Brethren Behold
the Human Predicament!”
Oj! Jiszróél! még a
nadrágja is telement
az ÚrJézusnak hogy
felmustrálta a Katlant
s benne az ezerszáz milljom
megválthatatlant

zsidóul ahogy ért nyúzta
Urát s Istenét
Atyám! amaz ezerszám milljom
hitvány szemét
ahogy dúl fúl fal csivog nyivog
picsog fecseg
nem lelni közöttük egy szem
tisztes-rendeset

pöcegödröd ez – valamit
tenni kéne már!
Tenni? Te szentlelkembül-lelkedzett
Nagy Szamár
minek vertem beléd?! hogy „azt is
szeretni kell…” –
de jól mondod: szemét hát égjen
égessük el

Mennyültőhelyt íraték
Mindenség Protokoll
eztán legyen föld s az ég
Határtalan Pokol
És üvölt a Katlan és
átkot jajveszékel
hogy reng a Trón s inog ki rajt’
mennyekbe’ székel:

„Ki semmiből-teremtőn tettél
tenger népet
képedre s hasonlatosságára
– szemétnek
Emberisten Fiad kiben
nem lelsz makulát:
égünk égünk – ő is!
átkozza Atyja Urát

sehol Szabadító ki Új
Üdvöt megjelent:
nem lohad tüzünk – égten-ég a
Fent ég a Lent
dögség: istennek aki vagy – te
Szent Eszement:
„Behold Brethren Behold
the Human Predicament”

álomkezdeményből – 2001. 10. 16.