Határ győző

ARCOK

a zenéről – álomfogalmazásban

1. Domináns
Szakállas, lobogó bakomparttal. Összevonja szemöldökét; orrcimpája kelepel. Fenyegető-tarjagos-haragos, furibondo con rabbia. Gyógyíthatatlan-zsarnoki. Fátuma – vágyőrülete: nem a trón, hanem a trónról való letaszíttatás.

2. Szubdomináns
Engedékeny. Engesztelő mosollyal. Szeme jobbra-balra villan: igen hamiskás. Homlokráncai kisimulóban; fürtös hajtincseit kényesen szétrázza, arpeggiando: amilyen selymes-fényes, méltán büszke hajkoronájára.

3. Tonika
Nagy álmatag belenyugvással. Elomló odaadás, a boldogság előérzetében. Látszik az arcán, hogy alul, altestével hosszan nyújtózkodik, és lábfejét (diminuendo) kirúgja.

4. Moduláció
Ábrázatok fel-felvillanó sora. Kiszúrt szemek; félrelógó nyelvek. Húzódozó-bizonytalan. Majd fogja magát, impetuosamente megugrik, mint a vadszamár, és hátrarúg. Azzal felnyerít, és beleugrik az új, zöld-patinás fürdőmedencébe (bronzarany) – kellemesnek találja, felfedezi és felölti Új Ábrázatát.

5. Vezérhang
„Nincs lebocsátkozás”. Szédüldözve nézi a sziklatorok-szakadékot a lába alatt. Görcsös fohászkodásába beleverejtékezik, szemöldöke csöpög. Körmei a sempre forte kapaszkodásban kimarjultak. Halálra zúzódni? Már azt se bánná. De kilüktet benne a Vérparancs: „fel! fel!” Neki csak felfele szabad az út. Szőrmentén, a tonika hátára.

6. Szűkített szeptim
A khaoszmosz – az az életeleme. A rémület rángatózik arcán: sárkányok rubato barbaro világán lépdel; emeletes szalamandrák, tűzben élő toronyszörnyek taraján ugrálva keresi egyensúlyát. Vajon megleli? Mondjatok érte egy ricercare miatyánkot – hadd lelje meg oldó zárlatát, és idvezüljön ő is, késleltetéseivel, valahol félúton a domináns és a tonika között.

7. Egyházi zárlat
Felböffent. Megröstelli. Csendes indulgenciával, kegymosoly: „nem tehet róla”. A cappella napirendre tér a történtek fölött (a szellentés ördögét még az éjjel elűzte volt keresztvetéssel), és hamar idő múltán, gyermeki vigyorvágyakozással tovaúszik a tonika boldogság-óperenciáján.